Avagy segíthet-e a Wi-Fi-s iskolabusz a digitális egyenlőség kezelésében? A COVID-19 miatt az iskoláknak, a tanároknak és a diákoknak rendkívül rövid idő alatt kellett átállni az offline, hagyományos oktatásról a digitális, online oktatásra. Ezt már sok helyen hallottuk, mi is sokszor, sok helyen elmondtuk. De talán kevesebb szó esett arról, hogy a távoktatás bizonyos egyenlőtlenségekre is rávilágított.
Az Amerikai Egyesült Államokban egy átlagos napon körülbelül 480.000 iskolabusz szállítja iskolába és vissza a mintegy 25 millió diákot. Bár itthon ez kevésbé megszokott jelenség, de a számok jól mutatják, hogy külföldön ez egy meghatározóbb dolog. A Ruckus Commscope egyfajta társadalmi felelősségvállalásként kiemelt prioritásként kezeli, hogy a digitális egyenlőtlenségeket valamilyen mértékben kezelje. Így felmerült bennük a kérdés, ha már ennyien használják az iskolabuszos rendszert, akkor ezen szolgáltatás segítségével, hogyan is lehetne tenni valami olyan menő dolgot, amivel óriási segítséget nyújthatnak családok ezreinek. És hogy, miként is jön ide az iskolabusz. Mindjárt mutatjuk.
A pandémia alatt bevezetett távoktatás bizonyos egyenlőtlenségekre ismét rávilágított: konkrétan a digitális egyenlőséggel kapcsolatos társadalmi kihívásokra, vagyis arra, hogy minden tanuló számára egyenlő feltételeket, legalábbis közel egyenlő feltételeket lenne szükséges biztosítani. Ebbe – többek között – beletartozna egy tanulásra alkalmas számítógép, amelyhez megbízhatóan gyors szélessávú internetkapcsolat társul, amelyek segítségével a tanuláshoz szükséges feladatok elvégezhetővé válnak.
Egy csomó közhely jutott most az eszünkbe:
„Jobb ma egy jó terv, mint holnap egy tökéletes.”
„A kétségbeesett idők kétségbeesett intézkedéseket követelnek.”
„A szükség nagy úr.”
Vagy például akik szeretik a 80-as és 90-es évek tévésorozatait, azoknak beugorhat egy mindent is tudó, minden helyzetből „kiszabaduló” és mindent is megoldó, megbarkácsoló fickó. Megvan kire gondoltunk? „Mi vagy Te, MacGyver?” hangzott el sokszor a kérdés annak idején. Amúgy tényleg, vajon mit tenne ilyen helyzetben a jó öreg MacGyver?
Az 1980-as évek népszerű kitalált tévéfigurája mestere volt annak, hogy vészhelyzetben alkalmazkodjon a rendelkezésére álló erőforrásokhoz, és olyan dolgokból, mint a rágógumi és a ragasztószalag, valami egyszerű, megbízható és hasznos dolgot hozzon össze, hogy megmentse a helyzetet, és adott esetben saját magát is. Mit javasolna a mai távoktatási kihívás esetén, amely súlyosbítja a társadalom digitális egyenlőségi problémáit?
Nos, A Ruckus előállt egy ötlettel, illetve annak számos variációjával: iskolabuszos Wi-Fi, akarjuk mondani Wi-Fi-s iskulabusz.
És, hogy mit is tett a Ruckus „MacGyver-es” csapata a buszokkal?
Itt kulcsfontosságú megemlíteni, hogy a Wi-Fi-s iskolabuszt nemcsak a buszon utazók élvezhetik, hanem a sofőrnek lehetősége van a buszt olyan helyre leparkolni a járgányt, ahol a családok nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel. A sofőr lezárja, és másnap visszatérhet érte. Szóval egy sokrétű felhasználással kecsegtető ötlet ez.
Tehát: az egyik első dolog amit tettek, hogy a buszokat Wi-Fi-vel és LTE backhaul-lal (például a RUCKUS M510 hozzáférési ponttal) szerelték fel, és ezekkel a buszokkal fuvarozzák a diákokat. De ez önmagában nem old meg semmit. Ezért a Ruckus eszközeivel felszerelt buszokat olyan városrészekben parkolták le, ahol nagyobb szükség lehet megbízható internet-hozzáférésre. Ahogy fent írtuk: a sofőr leparkol, majd másnap visszamegy a buszért.
Egy másik lehetőség a kültéri Wi-Fi hozzáférési pont (lehetőség szerint szektorizált) felszerelése a busz mindkét oldalán az erősebb kapcsolatok, a szélesebb lefedettség és a nagyobb kapacitás érdekében, Power over Ethernet injektor vagy kompakt PoE-kapcsoló használatával a tápellátáshoz (mint például a RUCKUS T310s kültéri hozzáférési pont és az ICX 7150-C08P).
Persze számos további lehetőség is van, például egy sofőr egész nap csak szelné a várost, és a nap folyamán rövidebb időkre különböző helyszíneken állna meg. A menetrendről előre értesítenék a családokat, hogy ők ennek megfelelően tervezhessék a csatlakozást, mondjuk kedden és csütörtökön délelőtt 10-től délután 10-ig, míg egy másik család hétfő-kedden délután 2-4-ig, és így tovább. Ezt is ki kell majd próbálni.
Sokan felhozhatják most, hogy jó, oké, ezek tök jó ötletek, de akkor mi a helyzet a Mi-Fi (My Wi-Fi) eszközökkel? Mert egyes iskolák akár zsebben hordozható Mi-Fi (My Wi-Fi) eszközöket is biztosíthatnának a diákok részére. (Ezek olyan vezeték nélküli eszközök, melyek gyakorlatilag mobil hotspotként működnek.) Igen. Valóban megtehetnék, és ez nem is ördögtől való dolog, csak van némi kockázata.
Ami az előnye, az a hátránya is: kicsi, elfér a zsebben. Tehát ezt a kis eszközt a gyerekek könnyen eltörhetik, elveszíthetik stb. De az sem elhanyagolható, hogy az adatcsomagok bár átmenetileg ingyenesek, vagy olcsók, de amikor az ingyenes vagy kedvezményes csomagok lejárnak, egy-egy adatcsomag ára viszonylag drága lehet. További probléma, hogy a városi környezetben, például lakásokban vagy bérházakban élő diákok esetében a túl sok egymás közelében lévő Mi-Fi eszköz társcsatorna-interferenciát okoz, ami csökkenti az olyan videóhívás alkalmazások teljesítőképességét, mint pl. a Zoom. Mindezeken kívül a túl sok Mi-Fi eszköz egymás közelében könnyen eltelítheti a közeli mobiltornyot, amelyet adott esetben sokkal kevesebb kapcsolatra terveztek és telepítettek.
Ezeket a Mi-Fi kihívásokat a RUCKUS M510 hozzáférési pontok otthoni telepítésével lehet megoldani, így az egész család számára megbízhatóbb kapcsolatot lehet biztosítani. Ezeket is a szolgáltatójuk kezeli, így az adatcsomagokat igény szerint le lehet tiltani az egész kerületben, ha már nincs rájuk szükség, a Wi-Fi hozzáférési pontokat pedig újra lehet hasznosítani (buszokhoz vagy tantermekhez).